A mindig látszódó fejléc

Egy alapszintű, de annál bosszantóbb hiányosságot pótló Script-et mutatnék be. A SharePoint 2013 már elég nagyszámú elemsorozatokból álló listákat képes kezelni, melyek egy méreten túl egyre átláthatatlanabbul kezelhetők.

Ki ne ismerné már azt a problémát, hogy bár a lista remekül szerkesztett az oszlopai tekintetében, de a bennük megjelenített elemek annyira nagy méretet öltenek a képernyőn, hogy ha legurulunk a lista aljára, akkor már szem elől tévesztettük az oszlopok neveit (fejlécet), és így állandóan fel kell gurulni a lista tetejére, hogy biztosak legyünk abban, hogy a megfelelő oszlopban nézzük az információt.

a lap (lista) tetején a látható fejléccel

a lap (lista) alján a fejléc nélkül

Ennek a problémának számtalan feloldása lehetséges. Én most egy nagyon egyszerű, és annál frappánsabb megoldást mutatnék be, a ’’StickyHeaders’’ névre hallgató Script-et. Igazából ezt a módszert az egyik projektem során Árik Bernadett (alias Berni) találta! Hálám most is üldözze őt érte(!) A pár lépéses beállítás után ha legurulunk a lista aljára, és a képernyőről kifut a fejléc (oszlopok elnevezései), akkor a script egy beúsztatott fejlécben jeleníti meg az oszlopok elnevezéseit. Ráadásul nem csak az oszlopnevek kerülnek vissza a képernyőre, hanem a szűrési módok is elérhetővé válnak.

a lap (lista) alján a látható fejléccel

a lap (lista) alján az elérhető szűrőkkel

A beállítás négy lépése:

1. Az adott Site-on egy dokumentumtárba töltsük fel a ’’StickyHeaders.js’’ script-et. Alaphelyzetben erre remekül megfelel a ’’ SiteAssets” gyári dokumentumtár. Jegyezzük fel a pontos elérési útját (URL-jét). pl.: http://portal.company.com/SiteAssets/StickyHeaders.js
2. Navigáljunk ahhoz a listához, ahol szeretnénk a script által nyújtott dinamikus fejlécet használni.
3. A ’’lap szerkesztése’’ módban adjunk az oldalhoz egy új ’’ContentScriptEditor’’ kijelzőt (lehet a lista fölé, de alá is).
4. A ’’ContentScriptEditor’’ kijelzőbe az alábbi két sort kell beírni:

Az ’’scr=http://path to the …’’ a mi esetünkben az 1. pontban lévő példa.

Mentsük a lapot és próbáljuk ki. Ha az 1 db URL-t jól adtuk meg, akkor már működik is. Mint már írtam, sokféle megoldást láttam már erre a problémára, de szerintem ennél egyszerűbbet és frappánsabbat nehéz lenne találni :)